Interjú Bercse Lászlóval, az ÉFOÉSZ új társelnökével
Bercse Lászlót 2016 márciusában Szövetségünk társelnökének választotta, mi pedig ez alkalomból beszélgettünk vele. László kicsit több, mint nyolc éve dolgozik az ÉFOÉSZ budapesti központjában. Eleinte irodai asszisztensi pozícióba került hozzánk, ám idővel kiderült, hogy személyes érdeklődése és elhivatottsága a fogyatékosságügy iránt jóval több lehetőséget biztosít számára ahhoz, hogy segítse az értelmi fogyatékossággal élő emberek érdekvédelmét.
Mesélj egy kicsit magadról, mit érdemes tudni rólad?
Bercse Lászlónak hívnak, 34 éves vagyok és jelenleg a szüleimmel élek. Budapesten tanultam, Budakeszin a kisegítő iskolában végeztem el a nyolc osztályt. Kelenföldön a 9-10. osztályt fejeztem be, majd két szakmát szereztem: gépíró-szövegszerkesztő és képzett házvezető lettem.
Melyik végzettségedet érezted közelebb magadhoz? Melyik tetszett jobban?
Szerintem a gépíró szövegszerkesztőnek van piaca, a házvezető képző holt szakma, nem eléggé keresett. A házvezetőit azért tanultam meg, mert az idegenvezetést nagyon szerettem, plusz a gasztronómiáról is tanulhattam.
Érdekel az idegenvezetés?
Igen, egy kicsit. Nagyon szeretem a városokat feltérképezni, mielőtt ellátogatok valahova, megnézem, mi hol van. Most például Lisszabonba fogok utazni az ÉFOÉSZ-szal.
Mivel töltöd a szabadidődet?
Orgona hangversenyekre járok a MÜPÁ-ba, s keresztrejtvényt fejtek. Legutóbb a 10 éves évforduló alkalmával mentem el egy egész napos orgonahangverseny sorozatra, és nagyon élveztem. Nagyon szeretem a komoly zenét, a kedvenc zeneszerzőm Johann Sebastian Bach. A munka mellett szerintem az is fontos, hogy ki tudjunk kapcsolódni, szórakozni. Nekem ezek jelentik a feltöltődést.
Mikor kerültél kapcsolatba az ÉFOÉSZ-szal?
2008-ban és így került a látóterembe az önérvényesítés is. Még az ÉFOÉSZ előtt egy francia cégnél dolgoztam, mint irodai asszisztens, de sajnos létszámleépítés miatt el kellett jönnöm. A napközibe, ahova járok, ott kérdezte meg tőlem a vezető, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni az ÉFOÉSZ-hoz, a szövetség önérvényesítő tagozatához. S hát nekem volt kedvem, így kezdődött az egész.
Mik voltak a munkaköri feladataid, miket kellett csinálnod?
2012. április 12-től, hétfőtől voltam irodai asszisztens az irodában. Ez azért maradt emlékezetes számomra, mert Danó Rékával – a szövetség jogi képviselőjével – aznap repültünk Genfbe, Svájcba, egy ENSZ felülvizsgálatra. Nagyon szerettem a munkámat, az tetszett benne, hogy önállóan rám bíztak feladatokat, s mehettem OFT ülésekre is. Emellett a telefonkezelést kellett megtanulnom, ez kicsit nehéz volt. De nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert jó munkatársaim voltak, akik sokat segítettek a kezdetekben. Ezért nagyon hálás is vagyok nekik.
Mik ezek az OFT ülések?
Szerintem az Országos Fogyatékosságügyi Tanács az érdekvédelem fellegvára, a kormány fogyatékosügyi jobb keze. Mi is részt vettünk, illetve veszünk ezeken az üléseken. Delegált voltam az ÉFOÉSZ által többször is.
“Amikor úgy éreztem, hogy képviselnem kell az értelmi fogyatékossággal élő emberek álláspontját, akkor mindig felszólaltam.”
AZ OFT-n belül tagja voltam egy munkacsoportnak is, amely az akadálymentesítést vizsgálta felül, ezt is hasznosnak éreztem.
Összességében miként gondolsz vissza ez elmúlt évekre – hogy érezted magad az irodában?
Jól éreztem magamat, felejthetetlen volt ez a pár év, amit ott töltöttem. Mindig szívesen emlékezek vissza rá. Tény, hogy volt, amikor már többet szerettem volna, ezért nagyon örülök, hogy most egy kicsit szakmailag is fejlődhetek. Szerettem volna előrelépni. Társelnökként lehetőségem van arra, hogy több tapasztalatot szerezhessek az önérvényesítés területén is.
Milyen programokon vettél részt az ÉFOÉSZ-szal?
Utaztam velük nagyon sokat, konferenciákon vettem részt. Voltam Berlinben, Portugáliában, Svájcban, Brüsszelben, Pozsonyban, Bécsben és most megyünk Lisszabonba. Projektekben is részt vettem, például elvégeztem a Pathways projekt II képzését, ahol a könnyen érthető kommunikációról tanulhattam.
Mit jelent a könnyen érthető kommunikáció?
Ez egy nagyon hasznos kommunikációfajta, ami nemcsak a fogyatékkal élő embereknek, hanem az időseknek is hasznos lehet. Például, ha nem értenek meg egy nehéz, bonyolultan megfogalmazott banki levelet, akkor ezzel le lehet egyszerűsíteni a szöveget. Ennek vannak különböző jellemzői. A legfontosabb, hogy tömör, könnyen áttekinthető legyen, jól tagolt. Sokszor nyomjuk az entert. Én magam is fordítottam hosszabb szövegeket könnyen érthető szövegekre, s az ELTE Bárczi Gusztáv főiskolán is voltam, bemutató órát tartottam egy kollégámmal.
S milyen változás történt most a munkádban?
Pár hete megkérdezett az ügyvezető igazgatónk, hogy mit szólnék, ha engem is jelöltként indítanánk a társelnöki pozícióért. Elfogadnám-e? Én ezt nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem. Aztán március 7-én egyhangúan szavazott meg az elnökség, április 27-én pedig az ÉFOÉSZ közgyűlésén hivatalosan is megválasztottak. Meglepődtem és nagyon örültem neki.
Be kellett mutatkoznod a közgyűlésen?
Igen, el kellett mondani egy tervet, hogy mit képzelek el az önérvényesítéssel kapcsolatban. Létre fogunk hozni egy blogot, országos önérvényesítő tagozatot akarunk indítani és nyári táborokat fogunk szervezni.
Szerinted miért van szükség az önérvényesítésre?
Hivatkoznék Gyene Piroska elnök asszonyunkra, hogy
“…az önérvényesítés egyúttal önismeret is, amely által tisztába kerülünk képességeinkkel, külső-belső tulajdonságainkkal, hogy hogyan tudunk viszonyulni másokhoz.”
Ez azért fontos szerintem, mert így reális képet kapunk magunkról, és elindulhatunk azon az úton, amely valójában a miénk.
Mit gondolsz, miért téged választottak az ÉFOÉSZ társelnökének?
Szerintem azért, mert rendelkezem olyan szakmai rutinnal, ami alkalmassá tesz erre a pozícióra. Részt vettem már konferenciákon, nyilvános beszédeket mondtam, könnyen tudok új emberekkel kapcsolatba lépni. Úgy érzem, hogy eléggé társasági ember vagyok, s ez szerintem fontos: mert olyan emberek hangját kell hallatnom, akik nem tudják a véleményüket elmondani. Képviselni tudom a többi fogyatékossággal élő embert.
“Én nagyon hiszek a Semmit rólunk nélkülünk elvben.”
Ez mit jelent pontosan?
Ez azt jelenti, hogy ne úgy hozzunk döntéseket a fogyatékossággal élő emberek feje fölött, hogy nem kérdezzük meg őket, hanem vonjuk be őket is.
S ez miért fontos szerinted ma Magyarországon?
Mert nagyon rossz olyat látni, hogy sokakat semmibe vesznek, nem foglalkoznak a véleményükkel, nem vesznek tudomást róluk.
“Hiszen csak akkor tudjuk meg, hogy mi a másiknak a jó, ha ő maga mondja meg.”
A támogatott döntéshozatal is egy ilyen változást biztosít a fogyatékossággal élők embereknek. Hiszen nem gondnokot rendelnek ki melléjük, ha szükségessé válik, hanem egy olyan segítőt, aki figyelembe veszi a véleményüket, akaratukat. Ez szerintem nagyon fontos különbség.
Társelnökként mik lesznek a feladataid?
Az első számú feladatom, az önérvényesítő tagozat megerősítése lesz. Szeretném, ha több ember megismerné az önérvényesítés fogalmát. Ebben segítségemre lesz Czakó Tibi, az ÉFOÉSZ új munkatársa, vele együtt fogjuk megszervezni ezt az egészet. A többit egyelőre még nem tudom, a jövő a zenéje, nekem is bele kell tanulnom ebbe a pozícióba. De a legfontosabb, hogy képviseljem a fogyatékkal élő társaimnak az érdekeit.
A jövőre nézve mik a terveid? Hol képzeled el magad évek múlva?
Rengeteg tervem van. Az elsődleges és legfontosabb, hogy kijussak Párizsba. Nagyon szeretem a művészetet, ez pedig annak a fővárosa, s tele van műemlékekkel. Ott van a kedvenc építményem, a Notre Dame is. Ez pedig ugyan személyesebb, de nagyon szeretném, ha a jövőben megházasodhatnék. Fontos nekem, hogy saját családom legyen. Úgy érzem, most már nagyon sok mindent elértem, amit akartam.
Köszönjük az interjút!