„Jogom van ahhoz is, hogy rosszul döntsek.”

Összefoglaló a 2022-es ÉFOÉSZ által szervezett, támogatott döntéshozatalról szóló konferencia-sorozat apropóján

2022 szeptembere és decembere között az ÉFOÉSZ Önálló Életviteli Centrumai szervezésében, országszerte 16 helyszínen, több, mint 800, a témában érintett szakembernek tartanak konferenciát a támogatott döntéshozatalról. Az ÉFOÉSZ kiemelten foglalkozik a támogatott döntéshozatal intézményével, amit jól mutat, hogy azt a 2022-es év fő szakmai témájává választotta a szervezet.

Szövetségünk 2018-ban elnyerte az EFOP-1.1.5-17-2017-00003, Infokommunikációs alapú távszolgáltatás kialakítása az ÉFOÉSZ-nél című projekt megvalósításának lehetőségét. A projekt keretében a meglévő megyei bázisokra alapozva az ÉFOÉSZ 20 helyszínen hozott létre Önálló Életviteli Centrumokat, mely szolgáltatási központok célja az értelmi fogyatékossággal élő személyek és családjaik, valamint segítőik támogatása volt. Kiemelt célterületként az érintettek önálló életvitelét, önrendelkezési képességük megerősítését jelölte ki a szervezet. A pályázat jelenleg fenntartási időszakában van. Ennek keretében jött létre a 2022-es konferencia-sorozat is a támogatott döntéshozatal tematikájában, mely ahogy a későbbiekben látjuk majd, szorosan összefügg az önálló életvitelhez való és az önrendelkezési jog témáival.

A 16 helyszínen megtartott konferenciákkal országosan több, mint 800 főt érünk el, amely nagy lehetőség és egyben felelősség is abban, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyekkel és önrendelkezésükkel kapcsolatosan dolgozó szakemberek megismerkedjenek a támogatott döntéshozatal fogalmával, elméleti és gyakorlati alkalmazásával, valamint formáljuk a szakemberek szemléletét.

A támogatott döntéshozatal azért lett a 2022-es év fő témája és azért tárgyalandó kiemelten, mert annak ellenére, hogy Magyarország már 15 éve ratifikálta a támogatott döntéshozatal jogintézményének megágyazó, 2006-ban elfogadott Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezményt -illetve az új, 2013-as Polgári Törvénykönyv is szabályozza azt-, az látható, hogy hazánkban elenyésző az aránya, azoknak az érintett személyeknek, akik tudnak élni ezzel a jogintézménnyel. Ezzel párhuzamosan az is látható, hogy kiemelkedően magas a gondnokság alatt álló – ebből is a teljesen korlátozott gondnokság alatt álló-, személyek-, száma a hasonló lakosságszámú országokhoz képest. (Kovács, 2022) A KSH adatai alapján 2018-ban a cselekvőképességet érintő gondnokság alatt állók száma összesen kb. 58 000 fő volt, melyből teljesen korlátozó gondnokság alatt állt közel 28 000 fő. Az egész országban, támogatott döntéshozatalban részesülők száma 206 fő volt, ugyanebben az évben. (KSH, 2018)

Szövetségünk számos kutatással kereste az alacsony elérés és használat okait, és jelenleg is fut egy kutatásunk a témában. A kutatások, valamint a hozzánk befutó érintetti és saját tapasztalatok alapján a legfőbb problémaként azt nevezhetjük meg, hogy az elmúlt 15 évben a támogatott döntéshozatal nem tudott tételes jogi jogintézményből keretrendszerré, szemléletmóddá alakulni. Hogy mi is ez a szemléletmód, azt az alábbi idézet szemléletesen tükrözi. „A támogatott döntéshozatal tágabb értelemben olyan szemléletmódot, hozzáállást jelent, mely a fogyatékossággal élő emberekre, másokkal azonos alapon, egyenjogú, saját életüket irányítani képes, autonóm személyekként tekint, és valamennyi társadalmi interakció során, az élet minden területén ezen elveknek megfelelően kezeli őket.” (Horváthné Somogyi, Danó, Tóth, 2011) Itt fontos megjegyezni, hogy tágabb értelmezési keretben tekintve nem csak a cselekvőképességükben korlátozott személyek számára jelenthet támogatást, megoldást a támogatott döntéshozatal, hanem ennél sokkal szélesebb körnek is. Életünk során mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy rövidebb vagy hosszabb ideig támogatásra van szükségünk az életünk meghatározó kérdéseiben.

A támogatott döntéshozatal mint jogintézmény, az olyan helyettes döntéshozatali rendszerek alternatívájaként működik, mint például a gondnokság, amely során az adott érintett cselekvőképességét részlegesen vagy teljesen korlátozzák. Gondnokság alá helyezéskor az adott ember életével kapcsolatos bizonyos (részlegesen korlátozó gondnokság) vagy összes (teljesen korlátozó gondnokság) döntéseit egy másik ember, a gondnok végzi el. A gondnokság alá helyezésről, a gondnok személyéről, a gondnokság típusáról a bíróság dönt, egy jogi procedúrára során. Ennek fontos része a belátási képesség megítélése, amelyet egy igazságügyi elmeorvosszakértő vizsgál meg. Mikor valakit gondnokság alá helyeznek, akkor a gondnok az adott személy helyett dönt, az életét alapvetően meghatározó kérdéskörökben. Ez önmagában egy degradáló, paternalista szemléletű megoldás és a fogyatékosság orvosi modelljén alapul, mely a fogyatékossággal élő embereket, mint probléma, a gondnokságot pedig, mint a probléma megoldása jeleníti meg.

Gombos Gábor fogyatékosságügyi szakember szavai jól összefoglalják a fenti problematikát: “Ha valakitől megtagadjuk a cselekvőképességét, akkor ezzel a hozzáférését tagadjuk meg bármilyen más jogához. Hiszen, ha valakit fogyatékosságával összefüggésben cselekvőképtelennek nyilvánítanak, akkor nem ő maga érvényesíti a jogait, nem ő maga dönt a saját életéről, hanem a kirendelt gondnok dönt helyette, helyettes döntéshozatal valósul meg mindazon területeken, ahol a személy cselekvőképességét korlátozzák. (…) Nem egyetlen joga sérül izoláltan, hanem az összes többi joga is sérül, mert nem gyakorolhatja, élvezheti ezeket a jogokat, csak egy közvetítőn keresztül. Ez egy nagyon súlyos emberi jogi kérdés.”  (Gombos, 2012)

Az ÉFOÉSZ-nél munkánk során ennek a káros és jogfosztó rendszernek az emberi oldalával is találkozunk. Az általunk szervezett Önérvényesítő csoportokban a fogyatékossággal élő emberek negatív társadalmi megítélése, az ebből fakadó nehézségeik és mindennapi küzdelmeik gyakran megjelennek. Ezekben a csoportokban „gyakran elmondják az érintettek, hogy nincs az életüknek olyan területe, ahol önálló döntéseket hozhatnának. Többségük 18 éves kora után gondnokság alá kerül. A cselekvőképtelenség címkéje pedig végig kíséri egész életüket és a tehetetlenségbe való beletörődésre kényszeríti őket. Mivel bizonyos feladatok végrehajtására eleve képtelennek találják őket így lehetőséget sem kapnak, hogy olyan képességeket fejlesszenek ki, amelyekkel megoldhatóak lennének ezek a feladatok. A társadalom ennek megfelelően az önmaguk sorsáért felelősséget vállalni nem tudó emberekként tekint rájuk.” (Kovács, 2022)

Ezen problémák felszámolására jött létre a támogatott döntéshozatal intézménye. A támogatott döntéshozatal során a bíróság nem korlátozza az adott ember cselekvőképességét, nem történik jogfosztás. Jogi és gyakorlati értelemben véve az adott személy önállóan, de egy támogató segítségével dönt az élete fontos kérdéseiben. A gondnoksági rendszert tápláló paternalista szemlélettel szemben, ahogy már írtuk, az a gondolat áll mögötte, hogy minden embernek szüksége lehet, az élete egy rövidebb vagy hosszabb szakaszában kevesebb vagy több támogatásra. Így az adott személy önállósága megmarad, emberi méltósága nem sérül és éppen annyi támogatást kap, amennyit ő igényel. A támogató és a támogatott között mellérendelő, bizalmi kapcsolat áll fenn, a támogatott nem gyermekként, hanem a saját életét kompetensen ismerő felnőttként van kezelve. A támogatott döntéshozatal teljességgel önkéntes. Ez a felfogás a fogyatékosság társadalmi és emberi jogi modelljei szerint való, melyben az önállóság és az önálló döntés az emberi méltóság meghatározó része. Jól leírja ezt az alábbi jelmondat: „Jogom van ahhoz is, hogy rosszul döntsek.”

2006-ban fogadták el a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezményt, melynek a támogatott döntéshozatal jogintézményének létrejöttében elengedhetetlen fontosságú szerepe volt. Magyarország 2007-ben írta alá és ratifikálta az Egyezményt, illetve az ahhoz fűzött Fakultatív Jegyzőkönyvet. Emellett a jogalkotó a hazai joganyagban – az Egyezményben vállaltaknak megfelelően -, két további törvényben is szabályozta a támogatott döntéshozatalt. A támogatott döntéshozatal jogintézménye bekerült a 2013-as, új Polgári Törvénykönyvbe (2013. évi V. törvény 2:38.§) illetve külön törvényben is szabályozásra került. Ez a 2013. évi CLV. törvény a támogatott döntéshozatalról.

Mindezek ellenére az elmúlt évek arra mutatnak rá, hogy ezek a jogszabályok nem tudják megfelelően elterjeszteni a támogatott döntéshozatal intézményét. Ennek egyik oka, hogy az új szabályozás nem változtatott lényegében a hatályos rendszeren, függetlenül attól, hogy a támogatott döntéshozatal mint új jogintézmény megnevezésre került bennük. Ilyen formában jogilag nem alkalmas arra ez a támogatott döntéshozatali jogintézmény, hogy a gondnokság alá helyezés valós alternatívája legyen, többek közt azért, mert maga a jogszabály nem választja el elég élesen a két rendszert egymástól. (Jakab, 2011) A támogatott döntéshozásról szóló, a 2013. évi CLV. törvénnyel kapcsolatban aggályos, hogy a gondnokként eljáró személyeket is ki lehet jelölni támogató személyként. Egy támogató, egyszerre 30, vagy akár 45 személy támogatójaként is eljárhat. Nincs megfelelően rendezve a támogató és a támogatott közötti jogviszony. Továbbá nincs pontosan meghatározva a támogató felelősségének kérdése, valamint feladatköre túllépésének vagy visszaélésének biztosítékai sem. Az Egyezményt megvalósulását vizsgáló CRDP Bizottság és annak jelentése is kiemeli, hogy a magyar jogszabályok korlátozzák a támogatott döntéshozatalban résztvevők körét, azzal, hogy azt csak azok vehetik igénybe, akiknél a belátási képességének kisebb mértékű csökkenése áll fenn. Ez ellentétes az Egyezményben foglaltakkal. (Jakab, 2011)

Azonban Szövetségünk álláspontja szerint nem csak a jogi szabályozás aggályosságai okozzák azt, hogy a támogatott döntéshozatal ilyen kevéssé terjedt el Magyarországon. A támogatott döntéshozatal mögött meghúzódó emberi jogi és szociális fogyatékosság megközelítés Magyarországon kevéssé jelenik meg jogszabályi, jogalkalmazási, és társadalmi szinteken. (Kovács, 2022) Azt látjuk, hogy fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatba kerülő ellátórendszer továbbra is a gondnoksági rendszerben gondolkodik, az érintett személyek nagy része, sőt a szakemberek egy jelentős része sosem találkozott még a támogatott döntéshozatal fogalmával és keretrendszerével. Maga az ellátórendszer nem érett meg, sőt bizonyos szempontból ellenérdekelt annak elterjedésében. Az ellátórendszer szereplői között hiányzik az együttműködés, a rendszer túlterheltsége, a szakemberek, szakszemélyzet kiszolgáltatottsága hátráltatja annak kiépülését és elterjedését.

Az ÉFOÉSZ elkötelezett abban, hogy a támogatott döntéshozatal keretrendszerré épüljön Magyarországon. Szövetségünk az elmúlt években elhivatottan dolgozik ott ennek megvalósulásáért. Ezzel kapcsolatos kutatásaink mellett hivatásos gondnokokat, bírákat képeztünk a támogatott döntéshozatallal kapcsolatosan, attitűd formáló képzéseket tartottunk szociális szakembereknek és a jelenleg is zajló országos konferencia-sorozatot is e cél elérésére érdekében tartjuk.

Tisztában vagyunk vele, hogy még rengeteg munka áll előttünk. Jelenleg szakmaközi együttműködésben egy cselekvési terven dolgozunk azért, hogy a támogatott döntéshozatal szemlélete, keretrendszere megerősödjön és minél több érintett emberhez eljusson Magyarországon.