Könyvajánló: Kováts Laura Rozália: Belső tenger – Rozi igaz története
„Azt kérdezitek, hogy elfogadtam -e a múltat és magamat? Bár az életem elmesélése nem ér véget ezzel a könyvvel, mégis segít abban, hogy átértékeljem a sok rosszat, és meglássam benne a jót, mert ezzel önmagamat is el tudom fogadni úgy, ahogy vagyok.”
Iskolai élmények, a kamaszkort jellemző kihívások, hosszabb-rövidebb ideig tartó barátságok, az első szerelem, a nővé válással járó problémák, hangulatingadozások, függőségek. Ilyen témák közt kalauzol minket Kováts Rozália Belső tenger – Rozi igaz története című első kötetében, mely a felsoroltak alapján akár egy teljesen hétköznapinak mondható, ifjúsági mű is lehetne. Ha így lenne, akkor egy sokszor látott szórakoztató műként tarthatnánk számon. De nem így van. A Belső tenger rendhagyó felnövéstörténet, mivel a mindenki által megélt és jól ismert életszakaszokat, az azzal járó kihívásokat, bánatot, örömöt és megannyi más érzést egy olyan témával vegyíti, mely pusztán a társadalom szűk rétegét érinti.
Kováts Laura Rozália koraszülöttként jött a világra. Születése után hydrocephalussal, vagyis vízfejűséggel diagnosztizálták. Azóta beültetett sönttel éli az életét. A betegséggel járó komplikációk miatt babakorától kezdve folyamatos küzdelmet jelentett számára az életben maradás. Ám a mérhetetlen nehézségek ellenére is sikerült talpra állnia és ezen küzdelmek hatására egy példaértékű személyiségfejlődésen ment keresztül. Erről az fordulatos 22 évről szól a Belső tenger, mely a szerzőnő első kötete is egyben.
A különböző betegségeket feldolgozó művekkel (legyen az könyv vagy film) kapcsolatos egyik legnagyobb kihívás, hogy miként teremtsünk hidat a mű szerzője és befogadója között. A bemutatott betegséget nem biztos, hogy sokan ismerik, ráadásul még kevesebben élték át. Rozi könyve úgy teremt kapcsolatot az olvasóival, hogy a teljesen hétköznapi pillanatok közé ékeli be a betegséggel kapcsolatos megpróbáltatásait. A kötet legnagyobb érdeme, hogy páratlan őszinteséggel és közvetlenséggel tárja fel a szerző gondolatait és életének meghatározó szakaszait. Jóllehet nem professzionális íróról beszélünk, de Rozi elbeszélése olyan frissen, informatívan és olvasmányosan tárja elénk a betegséggel való küzdelmet, mint Karinthy Frigyes tette az Utazás a koponyám körül című művében. A két alkotás közti rokonvonás az is, hogy egyik sem esik az önsajnáltatás csapdájába. Rozi kendőzetlenül, de pozitív hangvételben, életigenlő hozzáállással vetette papírra gondolatait.
Mindezt ráadásul letisztult nyelvezettel, a kötet végén pedig a könnyen érthető kommunikáció (KÉK) módszerével teszi még inkább hozzáférhetővé az olvasók számára.
A Belső tenger négy főbb fejezetből és az említett KÉK módszerrel írt összefoglalóból áll. A fejezetek a szerző életének egymást követő, meghatározó szakaszait foglalják össze. Mindegyik fejezet címe egy-egy őselem – sorrendben víz, föld, tűz, levegő -, melyek Rozi éppen adott életszakaszára, a bemutatott témákra reflektálnak.
A Víz című rész az író kisgyermekkorába, a vízfejűség tüneteibe és az ezzel járó korai traumákba nyújt bepillantást. A Föld című rész Rozi fejlődéséről, illetve azokról a szakemberekről szól, akik támogatták őt, vagy pozitív hatást gyakoroltak az életére. A Tűz címet viselő fejezet a kamaszkori küzdelmekről, a függőségről, a nőiség kialakulásának körülményeiről és az első szerelemről szól. Az utolsó, Levegő című etap egyfajta epilógusként is felfogható, melyben a szerző a halálhoz és ezáltal az élethez való viszonyát fejti ki. Emellett közvetlenül is megszólítja és lelkesíti azokat az olvasókat, akik hozzá hasonlóan valamilyen súlyos betegségben szenvednek.
A Belső tengert olvasni egyszerre megterhelő és elragadó élmény, hiszen a szerző a nehézségekről és a sikerekről egyaránt részletes képet tár elénk.
Mindezt azonban kiegyensúlyozott módon, a témához képest könnyed, mégis elgondolkodtató formában kapjuk kézhez, ami különösen olvasmányossá teszi a kötetet. Mindez annak fényében igazán nagy teljesítmény, hogy Rozi a kezdetekben teljesen elzárkózott az írástól. Az igénye megvolt arra, hogy saját gondolatait közvetítse a külvilág felé, de az írást bonyolultnak és feleslegesnek vélte, emiatt a motivációja sem volt meg arra, hogy ilyen téren fejlődjön.
Általános iskola nyolcadik osztályában változott meg az íráshoz való viszonya. Ekkor egy prezentációt kellett készítenie a betegségéről, melyet az osztályának mutatott be. Az ezzel kapcsolatos pozitív élmény hatására jött rá, hogy az írással még több emberhez juttathatja el a gondolatait. Felismerését tovább erősítette benne a Radnóti Ifjúsági Műhely (RIM) színháznevelési foglalkozása, ahol előadás-készítés közben saját magáról kellett írnia. A problémák színrevitele, felszínre hozása felszabadítóan hatottak rá és azóta az írásra is terápiás jelleggel tekint. „Olyan nekem az írás, mint valami kényszer: ha épp nem tudom leírni azt, ami a fejemben van, olyan érzés, mintha egy hat hónapos kistigris marcangolná és kapargatná a lelkemet.” – olvasható a kötetben.
A Belső tenger ennek az írói tevékenységnek, a problémákkal való őszinte szembenézésnek az eredménye. Egy olyan kötet, ami jó példával szolgálhat bárkinek, aki az életében valami komoly akadállyal szembesül.
A könyvet olvasva egy izgalmas és tanulságos életút bontakozik ki előttünk. Az egyik ilyen tanulság a művészet felszabadító, pótolhatatlan ereje. Rozi személyiségére nagy hatást gyakoroltak a művészetterápiás foglalkozások. Az írás mellett a tánc, a rajzolás vagy éppen a színházi tevékenység segítettek neki a problémák feldolgozásában, vagy éppen abban, hogy mások felé is közvetíthesse a saját tapasztalatait.
A könyv másik nagy érdeme, hogy jelentős figyelmet szentel azoknak, akik támogatták Rozit az élete során. Legyen szó szakemberekről, barátokról vagy a családjáról, akik kitartóan segítették a küzdelmekben. Ezekben a részekben a különböző orvosi vagy pedagógiai módszerekről is részletes leírást kapunk. Ráadásul maguk az érintettek is megszólalnak a könyvben, így külső szemlélőkön keresztül is megtapasztalhatjuk Rozi életének különböző epizódjait.
Közérthetősége, univerzális témája és a KÉK módszer használata miatt bárkinek bátran ajánlható a Belső tenger. A könyv célja kettős: Rozi egyrészt a saját traumáit kívánja ezzel az írással feldolgozni és számot vetni az eddigi 22 évvel. Másrészt segítséget akar nyújtani azoknak, akik hozzá hasonlóan nehéz életszakaszban vannak, esetleg az eléjük tornyosuló akadályok miatt kilátástalannak tartják az életüket. Szinte biztosan kijelenthető, hogy ezt a célját teljesítette a kötet. Akik adnak neki egy esélyt, garantáltan egyedi és erőteljes élményben lesz részük.