Intézményi férőhely kiváltás

Intézményi férőhely kiváltás

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 17. §-a rendelkezik arról, hogy a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó, 50 főnél nagyobb férőhelyszámú szociális intézményeket ki kell váltani.

A Fot. szabályai 2010 márciusában változtak, az Országgyűlés döntött az 50 férőhelynél nagyobb férőhelyszámú szociális intézmények kiváltásáról, ugyanakkor az átalakítás irányainak felülvizsgálata az elmúlt tizenkét év hazai tapasztalatai és a nemzetközi gyakorlatok tükrében, valamint a szakma fejlődése ellenére nem történt meg.

A stratégia célja, hogy kijelölje a hosszú távú irányokat az intézmények és a fogyatékos személyek számára nyújtott szolgáltatási rendszer teljes átalakítására. A Fot. felhatalmazás alapján ellátotti oldalról a stratégia közvetlen célcsoportjába azok a fogyatékos személyek tartoznak, akik jelenleg nagy létszámú intézmény által nyújtott ellátásban részesülnek. A célcsoport alanyai azon fogyatékos személyek is, akik szenvedélybetegséggel, pszichiátriai zavarral küzdenek. A jelen stratégia nem terjed ki a kizárólag pszichiátriai beteg ellátottak intézményi férőhely kiváltására.

A hazai jogszabályok már több mint 12 évvel ezelőtt tartalmaztak rendelkezéseket a fogyatékos személyeket ellátó nagy létszámú intézmények kiváltására, átalakítására vonatkozóan.

Az Országos Fogyatékosügyi Program felülvizsgálata során elkészített, 2007-2013. évekre vonatkozó Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006. (II. 16.) OGY határozat meghatározta, hogy bővíteni kell a lakóotthoni férőhelyek számát, és meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a lakóotthon a fogyatékos személyek valamennyi csoportja számára hozzáférhetővé váljék.

A Fot. rendelkezései 2010 márciusában módosultak, a 17. § (1)-(5) bekezdéseinek 2011. január 1-jétől hatályos szövege alapján:

 – a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó, 50 főnél nagyobb férőhelyszámú szociális intézményi férőhelyet ki kell váltani, – 2013. december 31-éig legalább 1500 fő fogyatékos és pszichiátriai beteg személynek ellátást nyújtó intézményi férőhely kiváltásához az európai uniós társfinanszírozással megvalósuló fejlesztési programok nyújtanak támogatást,

– A kiváltásra nem kerülő intézményi férőhelyek kiváltására a Kormány által meghatározott rendben kerül sor.

Az Szt. módosítása szerint 2011. január 1-jétől már nincs mód a férőhelyek olyan bővítésére, ami a “régi struktúra” további megerősödését jelentené; új férőhely már csak lakóotthoni formában hozható létre.

A nemzetközi dokumentumok közül jelentőséggel bír az Európa Tanács (ET) Miniszteri Bizottságának 2006-ban elfogadott Akcióterve, amelynek célja a fogyatékossággal élő emberek jogainak biztosítása, teljes körű társadalmi részvételének előmozdítása és életminőségük javítása. Az Akcióterv 15 „intézkedési kulcsterületen” ad célokat és javasol intézkedéseket. Az egyik kulcsterület a „integrált életvitel” (community living), amelynek célja, hogy lehetővé tegye a fogyatékos emberek számára a lehető legmagasabb fokú önállóságot, és megteremtse a szabad választás lehetőségét azzal kapcsolatban, hogy hol és hogyan kívánnak élni.”

Az egyéni szükségletekre épülő szociális szolgáltatással együtt nyújtott lakhatási szolgáltatásnak három formáját támogatja a stratégia:

1. lakás: társadalmi- és lakókörnyezetbe integráltan elhelyezkedő, maximum 6 fő részére lakhatást nyújtó önálló lakás, amely nem képezi az ellátott tulajdonát;
2. lakóotthon: társadalmi- és lakókörnyezetbe integráltan elhelyezkedő, maximum 12 fő részére lakhatást nyújtó ház, nagyobb lakás;
3. lakócentrum: integrált lakókörnyezetben elhelyezkedő, maximum 50 fő ellátására alkalmas lakóépület/ épületek együttese. Ebben az esetben is biztosítva az alapelvet, miszerint a lakhatás és a napközbeni tartózkodás terei szétválnak.

A támogatott lakhatás a támogatás szükséglet intenzitásának a felmérésén alapul és annak változása során módosul – a felméréssel egy időben szükséges elkezdeni az igénybevevők felkészítését, melyre intézkedési tervet kell meghatározni.

Az intézményi férőhely kiváltással érintett célcsoport jellemzői

1. Társadalmi jellemzők

 A fogyatékos személyek létszámának felmérésére az 1990. évi és a 2001. évi népszámláláskor került sor, ez utóbbi szerint 577 ezer fő volt a számuk, ez a népesség 5,7 %-át tette ki. Az adatfelvétel –a KSH szerint is– alulbecsüli a fogyatékos népesség adatait, így a létszám 600 ezer főre becsülhető. A fogyatékos személyek demográfiai összetételére jellemző, hogy közöttük jelentősebb számban vannak időskorúak, amelynek oka, hogy a fogyatékos személyek nagy része nem születésétől fogva sérült, hanem életkora előrehaladtával betegség, vagy baleset következtében vált azzá

2. Szociális ellátás adatai

A fogyatékos személyek részére a magyarországi szociális ellátórendszer mind pénzbeli, mind pedig személyes gondoskodást nyújtó ellátási formákat biztosít. A pénzbeli ellátásban, illetve a személyes gondoskodásban részesülő fogyatékos személyek számáról nem lehet pontos adatot adni, hiszen többen részesülnek kettő vagy többszörös ellátásban, de nagyságrendileg több, mint 400 ezer főről lehet beszélni.

A saját lakókörnyezetben, lakóotthonban élő fogyatékos személyeknek nyújt alapszolgáltatást a támogató szolgálat. A támogató szolgálat többek között a különböző közösségi és szabadidős szolgáltatások elérésében (mind szállítás, mind kommunikáció szintjén) ad támogatást, emellett az igénybevevő környezetében, lakásán nyújt fejlesztést, gondozást, segíti az önálló életvitelt, támogatja az ön-érdekérvényesítést

3. Az intézményi férőhely kiváltási stratégia közvetlen célcsoportja

Jelen intézményi férőhely kiváltási program célcsoportja –a fogyatékosság típusa szerint, életkortól függetlenül– a látás-, hallássérült, mozgáskorlátozott, értelmileg akadályozott, kommunikációban számottevően korlátozott és autizmussal élő vagy súlyosan, halmozottan fogyatékos személyek. A program intézményi alanyai azok az intézmények, amelyeknek a működési engedélye/szociális szolgáltatási tevékenysége a fogyatékossággal élő emberek ellátására szól, és egyaránt vonatkozik a tartós bentlakást nyújtó nagy létszámú ápoló-gondozó intézményekre és a nem fogyatékos embereket ellátó, vagy vegyes profilú intézmények esetében a fogyatékos embereket ellátó részlegre. A célcsoport alanyai azon fogyatékos személyek is, akik szenvedélybetegséggel, pszichiátriai zavarral küzdenek. A kizárólag pszichiátriai-, szenvedélybeteg problémával küzdők nem tartoznak ezen intézményi férőhelykiváltás stratégiájának a célcsoportjába. A jelenlegi intézményekben élő fogyatékos személyek csoportja heterogén, az ápoló-gondozó otthonokban megtalálhatók magas ápolási szükségletű, egészségügyi ellátást igénylők is, szemben más nemzetközi tapasztalatokkal.

Az intézményi férőhely kiváltás végrehajtásának alapelvei és céljai

1. Alapelvek Az intézményi férőhely kiváltás megvalósításának és végrehajtásának alapelvei

Horizontális jellegűek, szem előtt tartásuk és érvényesítésük a stratégia végrehajtásában érdekelt valamennyi partner feladata. Ezen alapelvek összhangban vannak az új Országos Fogyatékosügyi Program alapelveivel, valamint tükrözik azokat az értékeket, amelyeket Magyarország a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvény elfogadásával is felvállalt. Az önrendelkezés és az emberi méltóság tisztelete érdekében valamennyi szolgáltatás, támogatás fejlesztésénél figyelembe kell venni azt az elvet, hogy a fogyatékos ember – meglevő képességei és lehetőségei határain belül – maga rendelkezhessen élete célkitűzéseiről, az azokhoz vezető utakról, a megvalósítandó emberi és morális értékeiről. Az önállóság kiterjed a személyes mozgás, az idő, a tulajdon és a saját test feletti önrendelkezésre. A támogatások és szolgáltatások kialakításának és átalakításának nem szabad megfosztania a fogyatékos embereket mindattól, amit önállóan is el tudnak érni, amit önállóan is képesek megvalósítani. Az intézmények átalakításánál a lakókat minden őket érintő kérdésbe be kell vonni. A támogatott döntéshozatal elvének az élet minden területén érvényesülnie kell. A támogatott döntéshozatal elve a helyettes döntéshozatallal szemben a fogyatékos személy saját döntéshozatalának, egyéni döntési képességétől függő, teljes, minden lehetőségre kiterjedő segítését jelenti. A döntéshozatalban meg kell adni a lakóknak minden segítséget, hogy olyan döntések szülessenek az egyes kérdésekben, amelyek a saját akaratukat fejezik ki. Támogatni kell döntéseik meghozatalát az olyan kérdésekben, mint például a lakótársak megválasztása, szabadidő eltöltése. A fogyatékos emberek heterogén csoportot alkotnak. Ezért lényeges, hogy minden egyes intézkedés, szolgáltatás megtervezése az egyéni szükségletek figyelembevételével történjen.

2. Célok

 A stratégia célja a kisebb létszámú, lakókörnyezetbe integrált elhelyezést nyújtó, széles szolgáltatási kínálattal rendelkező, az öngondoskodásra való képességre épülő és az azt fejlesztő szolgáltatási rendszer irányába történő elmozdulás.

 A célok az alábbi rendszerben határozhatók meg:

 – Csak annyi segítséget kell nyújtani, amennyire az egyénnek szüksége van, és az legyen magas szakmai színvonalú, elméletileg is megalapozott.

 – A támogatások és szolgáltatások kialakításának és átalakításának nem szabad megfosztania a fogyatékos embereket mindattól, amit önállóan is el tudnak érni, amit önállóan is képesek megvalósítani.

– A fogyatékos emberek új otthonai a településbe integráltan kerüljenek elhelyezésre.

 – A fogyatékossággal élő ember otthonát lehetőleg a megszokott környezetéhez hasonló környezetben kell kialakítani.

 – A fogyatékossággal élő ember a lakás, lakókörnyezet kialakításában, berendezésében részt kell, hogy vegyen

 – A fogyatékossággal élő ember akaratának megfelelően biztosítani kell, hogy együtt lakhasson barátjával, házastársával, élettársával.

 – Az adekvát munkahelyek, szükség szerint a Támogatott Foglalkoztatás biztosítása. Emellett olyan tevékenységekhez való hozzájutás lehetővé tétele, amelyek értelmes elfoglaltságot jelentenek.

– A közszolgáltatások eléréséhez minden embernek –így a fogyatékossággal élőknek is– egyenlő esélyt kell biztosítani. Ezért a szociális ellátás mellett az egészségügy, a közoktatás és a foglalkoztatás területén is szükséges a leendő igénybevételre felkészülni.

– Az önkéntes segítőkből álló rendszer kereteinek a megteremtése.

Az átalakítás tervezett szakmai irányai

1. Szolgáltatásszervezés

 Az átalakítás irányát a korábban jegyzett dokumentumok és a jogszabályok egyértelműen kijelölik: a fogyatékos személyek szociális ellátása kizárólag integrált lakókörnyezetben valósulhat meg. Az átalakítás további eleme a lakhatás és a napközbeni tevékenységek (pl. oktatás, gondozás, szabadidős tevékenységek, társas kapcsolatok) szétválasztásán alapuló, személyre szabott és szükségletekre épülő ellátás biztosítása. A jelenlegi bentlakást nyújtó intézményi szolgáltatások leválasztásra kerülnek a lakhatási szolgáltatásról. Az eddig intézményi ellátás keretében élő fogyatékos személy és a saját családjában élő fogyatékos személy részére nyújtott szociális szolgáltatások egységessé válnak, ezzel biztosítva minden fogyatékos személy számára a társadalmi integrációt.

Támogatott lakhatás alatt a lakhatási szolgáltatást és a szociális szolgáltatást együttesen értjük. Az átalakítás célja, hogy a jelenlegi intézményi ellátás helyett az ellátottak önálló életvitelt folytathassanak segítő szolgáltatások igénybevételével. A szolgáltatások igénybevételének az alapja az ellátott önálló döntése, szükséglete, képességeinek, készségeinek maximális figyelembevételével. A fogyatékos személyek számára nyújtott jelenlegi szociális alapszolgáltatások 80 %-ban fedik a bentlakásos intézmények által nyújtott szolgáltatási elemeket. Ide tartozik az étkezés biztosítása, támogatása, a közreműködés a személyi és lakókörnyezeti higiéné megtartásában, a közreműködés az ellátást igénybe vevő háztartásának vitelében, a segítségnyújtás az ellátást igénybe vevőnek a környezetével való kapcsolattartásában a jelzőrendszeres segítségnyújtás, a támogató szolgáltatás, a napközbeni gondozás, fejlesztés biztosítása. Az átalakítással minden szociális szolgáltatás az alapszolgáltatásokra épül, a speciális bentlakást nyújtó szolgáltatási elemekkel kiegészítve azokat, mint például a felügyelet.

Kiemelt szerepet kap ebben a fejlesztési irányban az ellátás-szervezés. A jelenlegi intézmények a kiváltást követően biztosítják a lakhatási szolgáltatást –tulajdon, vagy bérlemény formájában–, valamint vagy saját fenntartásban, vagy szerződéses úton vásárolt szolgáltatásként nyújtják a szociális szolgáltatásokat. A személyre szabott, az egyéni képességek és szükségletek alapján megvalósuló szociális szolgáltatás, ami az önálló életvitelt segíti, a lakhatási szolgáltatással együtt vehető igénybe.

Az intézményi férőhely kiváltás megvalósításának feladatai, és az ehhez szükséges eszközök

 A fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó 50 főnél nagyobb férőhelyszámú szociális intézményi férőhelyek kiváltásához több intézkedés összehangolt megvalósítása szükséges. Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testület létrehozása és működtetése a nagy létszámú bentlakásos szociális intézmény-átalakítás célja a fogyatékossággal élő emberek jogainak maradéktalan érvényesítése, életminőségük javítása és a szociális szolgáltatói szerkezet fejlesztése, modernizálása. A kiváltás mellett döntő intézményfenntartóknak intézményük, szolgáltatásaik átalakításának megkezdése előtt pontosan meg kell tervezniük annak megvalósítását. Ez nem csupán épületek fizikai átalakításából, épületek vásárlásából áll, annál sokkal összetettebb feladatot jelent: mindenegyes ellátott igényeit, szükségleteit fel kell mérni, a változásra történő felkészítésüket és a személyre szabott szolgáltatási rendszert meg kell tervezni. A megvalósítás eredményessége szempontjából szintén a kiemelkedően fontos feladatot jelent az intézmény munkatársainak felkészítése és bevonása a kiváltás tervezésébe és megvalósításába. Az intézményi férőhelyek kiváltásához elengedhetetlen egy, annak a menetét koordináló testület felállítása.

Az Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testület feladata a beérkező konkrét megvalósítási tanulmányok áttekintése és jóváhagyása a Stratégia alapelve és céljai alapján. A megvalósíthatósági tanulmányok szakmai javaslattételével a Testület a pályázati értékelés előzetes szakmai értékelőjévé válik. A Testület dönt a megvalósítás sorrendiségéről és részt vesz a fejlesztés monitorozásában. A Testület véleményezi a pályázatok esetében megfogalmazott átalakulás után fennmaradó infrastruktúra hasznosításának koncepcióját, továbbá kidolgozza az intézményi átalakítás Cselekvési Tervét háromévente. Felülvizsgálja az alapszolgáltatások kapacitásait és biztosítja a stratégia végrehajtásának teljes körű transzparenciáját. A Testület munkájában a fogyatékossággal élő emberek, az őket képviselő érdekképviseleti szervezetek, a szociális és gyógypedagógiai felsőoktatási intézmények, háttérintézmények, valamint a szolgáltatásokat fenntartók vesznek részt. A Testület esetlegesen felmerülő költségeinek finanszírozása hazai forrásból történik. A finanszírozás a háttérintézmények, módszertani intézmények és a minisztérium előirányzati során támogatott szervezetek esetében az éves költségvetés keretén belül valósul meg, azon szervezetek képviselői, akik ezen a körön kívül esnek, költségtérítésben részesülnek.

Fejlesztési koncepció-javaslat a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló stratégia (2011-2041) végrehajtásának elősegítéséről a 2015-2020. időszak tervezéséhez

A reform szakmai motorjaként 2011. nyara óta működik az Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testület (továbbiakban IFKKOT), mely a folyamat különféle szereplőinek bevonásával egyrészt szakmai iránymutatásokkal, másrészt a reformban részt vevő hat intézmény támogatásával koordinatív tevékenységgel segíti a folyamatot. Az IFKKOT tevékenységét, a folyamat sikerét az európai tapasztalatok megosztásával, a nemzetközi dialógus létrejöttének támogatásával, erőteljes tudástranszferrel 2013. óta az ún. Európai Szakértői Munkacsoport8 képviselője segíti.

A reform fontos szereplője a mentorhálózat, mely a folyamat szakmai támogatását végezte az FSZK Nonprofit Kft és a Kézenfogva Alapítvány irányításával. A hat intézmény számára különféle szerepű és kompetenciájú mentorok rendelkezésre bocsájtásával támogatta a hálózat az intézményekben élő fogyatékos embereket, családtagjaikat, az ott dolgozó szakembereket, valamint az új, befogadó környezetet.

Infrastrukturális fejlesztések

Elindultak az első lépcső hat intézményében az új lakhatási alternatívákra vonatkozó infrastrukturális fejlesztések, ugyanakkor ezek a portfóliók mind szakmai, mind gazdasági szempontból bővítésre, átgondolásra, olykor ésszerűsítésre szorulnak.

Összesen 67 ingatlant építettek vagy újítottak fel. A lakók majdnem kétharmada családi házba (1-12 fős lakás) költözik, ötöde lakócentrumba, míg 14% lakásba (1-6 fős lakás). Elsősorban jogvédő szervezetek részéről fogalmazódott meg az a kritika, hogy a lakók kis része került az EU sztenderdek által preferált 1-6 fős elhelyezésbe, félő, hogy a lakók egyéni szükségletei alapján nem lehet majd szolgáltatásokat nyújtani ilyen feltételek mellett.

Alapelvek, értelmezési keretek:

Intézetnek tekintünk minden olyan lakhatási ellátást, amelyben összegyűjtenek és elkülönítenek fogyatékosnak tekintett embereket, és megfosztják őket attól, hogy saját életük irányítói legyenek. Támogatott lakhatásnak tekintünk egy szociális lakhatási szolgáltatást akkor, ha a többségi társadalom lakóhelyén, átlagos minőségű és nagyságú ingatlanban helyezkedik el, és a lakók számára biztosítja, hogy életük minél több kérdésében maguk dönthessenek, és a helyi közösség tagjaiként éljenek. Az intézeti ellátásról a közösségi életvitelt támogató szolgáltatásokra áttérés folyamata azt jelenti, hogy az intézeti ellátásról fokozatosan áttérünk a közösségi lakhatást, életvitelt nyújtó szolgáltatások használatára.

Kiemelt szempontok:

• Célcsoportnak tekintünk minden fogyatékos személyt, beleértve az enyhe és a legsúlyosabb fokban fogyatékos, az időskorú, a súlyos magatartászavarral küzdő és a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyeket is.
• A reformot a fogyatékos személyekkel egyeztetve, szervezeteiket bevonva, és az érintettek igényeire, szükségleteire alapozva gondoljuk megvalósítani a „Semmit rólunk nélkülünk!” elv szerint.
• Célunk a hatalommal való felruházás elősegítése (empowerment), melynek eredményeként megvalósul a folyamatokba való beleavatkozás joga, lehetősége.
• A reform minden nagy létszámú lakhatást nyújtó szolgáltatásra vonatkozónak tartjuk: az ápolást, gondozást nyújtó intézetekre, a rehabilitációs intézetekre és az átmeneti elhelyezést nyújtó intézetekre.
• A folyamatot a fogyatékos személyek önrendelkezését megerősítő reformnak tartjuk. Ezért a gondnokság alá helyezett személyeknek – az intézetek mai lakóinak – vissza kell nyerniük cselekvőképességüket, és támogatást kell nyújtani számukra cselekvőképességük gyakorlásába.
• A reform során szükségesnek gondoljuk az alapszolgáltatások erőteljes fejlesztését annak érdekében, hogy a fogyatékos személyek védett és nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatása, nappali ellátása és közösségi életvitelének támogatása lehetséges legyen.
• A kiváltott intézeteket teljes egészében be kell zárni, és senkit nem szabad hátrahagyni bennük.
• Ésszerű költségvetésre van szükség.

A komplex szükségletfelmérés módosított koncepciója

 A kiváltási folyamat sikere szempontjából kulcsfontosságú az érintett fogyatékos ember és környezete szükségleteinek felmérése, erőforrásainak feltárása, valamint az ennek alapján történő egyéni és intézményi szintű tervezés.

Főbb elemek:

• Kliens központú – fókuszáljon az érintett fogyatékos ember biztonságos és lehető legnagyobb fokú közösségi életvitelének, munkaerő-piaci karrierjének megalapozására, nyomon követésére (monitorozására).
• Tárja fel a meglévő személyes, családi, kapcsolati és intézményi erőforrásokat, ideértve az intézet tágabb környezetének egészségügyi, szociális, képzési, foglalkoztatási, kulturális, erőforrásait.
• Mérje a szolgáltatási, támogatási igényt, mely valós alapot adjon a szociális, munkaerő-piaci, egészségügyi szolgáltatások tervezéséhez, egyénközpontú szervezéséhez.
• Az ENSZ egyezményben foglaltaknak megfelelően legyen alkalmazható minden fogyatékos ember szükségleteinek mérésére.
• Legyen alkalmas az eredmények egységes rendszerben való kezelésére, ennek alapján a teljes folyamat egyéni és intézményi szintű tervezésére.