Miért beszélünk a teljesen korlátozó gondnokság eltörléséről?

Mert minden ember megérdemli, hogy emberként bánjanak vele – még akkor is, ha segítségre van szüksége.

Az elmúlt napokban rengeteg hozzászólás érkezett. Sokan dühösen, sokan kétségbeesetten írtak – szülők, testvérek, hozzátartozók. Volt, aki azt kérdezte:
„És akkor mi lesz az én fiammal, lányommal, aki súlyos fogyatékos?”
„Ki védi meg azt, aki nem tud dönteni?”
„A támogatott döntéshozatal nem túl naiv?”

Ezek fontos kérdések. És nem akarjuk megkerülni őket.

A teljesen korlátozó gondnokság eltörlése nem azt jelenti, hogy mindenki magára marad, vagy hogy nem lesz védelem.
Azt jelenti, hogy a védelem nem automatikus jogmegvonással történik, hanem emberi, személyre szabott módon, támogatással, nem kizárással.

A teljesen korlátozó gondnokság ma azt jelenti, hogy valaki jogilag nem létezik önálló személyként.
Nem szavazhat, nem házasodhat, nem írhat alá, még akkor sem, ha megérti, mit tesz – mert valamikor valaki úgy döntött róla.

Ez nem védelem. Ez jogfosztás.

Mi nem azt mondjuk, hogy mindenki képes egyedül dönteni.
Azt mondjuk, hogy minden ember megérdemli, hogy ne zárják ki minden döntésből csak azért, mert másmilyen.
Azt mondjuk, hogy a támogatás nem ellentéte a védelemnek – hanem annak az emberi méltóságot tiszteletben tartó formája.

Miért nincs szükség a teljesen korlátozó gondnokságra?
A gondnokságnak két fajtája van. Az egyik a teljesen korlátozó gondnokság, a másik a részlegesen korlátozó gondnokság. Ha valakit teljesen korlátozó gondnokság alá helyeznek, az azt jelenti, hogy jogilag semmilyen döntést nem hozhat meg önállóan. Ez a gyakorlatban azt eredményezi,, hogy nem írhat alá szerződéseket, nem nyilatkozhat hivatalos ügyekben, nem rendelkezhet a vagyonáról, mindezeket csak a gondnoka teheti meg helyette. 

1. 1. A közvélekedéssel ellentétben a gondnokság alá helyezés nem jelent szociális védőhálót is: A gondnok a törvény értelmében csak törvényes képviseletet lát el, vagyis jogilag eljárhat a gondnokolt helyett, de személyes gondoskodást, gondozást nem nyújt. Családtag gondnok esetén ez a két feladat természetesen általában együtt jár, de a gondnoknak, hivatásos gondnoknak a törvény szerint ez nem feladata.  
   2. A gondnokság nem tudja helyettesíteni a szociális ellátórendszer hiányosságait: Ha az ellátórendszer nem biztosít megfelelő lakhatást, megélhetést vagy támogatást, azt a gondnok nem tudja és nem is törvényi feladata saját, egyéni erőforrásaival kompenzálni. A szociális biztonság és szolgáltatások megteremtése nem a gondnok, hanem az állam feladata lenne. 
   3. A kómás betegekre külön védelmet biztosít a törvény: Az ún. cselekvőképtelen állapot pl.: kómás betegség bárkit érinthet, nemcsak fogyatékossággal élő embereket, ezt a jog külön kategóriaként kezeli, speciális szabályok vonatkoznak rá. Nem érvényes, azaz semmis annak a jognyilatkozata, aki a jognyilatkozatot cselekvőképtelen állapotban, pl.: kómás betegként tette. 
   4. A teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés sem nyújt védelmet a visszaélésekkel szemben: A teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés nem garantálja, hogy az érintett személy védett a visszaélésekkel szemben. A gondnokság alá helyezés azt nem akadályozza meg, hogy valakit megtévesszenek vagy félrevezessenek. A jogban azonban rendelkezésre állnak olyan polgári és büntetőjogi eszközök, amelyekkel ezek a helyzetek orvosolhatók.  
   5. A gondnoksági eljárás sablonos, automatizált: A gondnoksági eljárás jellemzően sablonos és automatizált. Bár maga a gondnokság alá helyezési eljárás általában hosszadalmas, és szakértői véleményeket is magában foglal, kutatások — például a Kúria állásfoglalása — rámutattak, hogy az eljárás valójában rutinszerű és automatikus. A gondnokság alá helyezés lényegében a fogyatékosság meglétén alapul. 

Az EU-n belül jelenleg 9 országban, köztük Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában csak részlegesen korlátozó gondnokság létezik, 6 ország pedig bizonyos kivételekkel szinte teljesen eltörölte a gondnokság intézményét. Bár 12 európai országban továbbra is fennáll a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság lehetősége, a Fogyatékosjogi ENSZ Egyezmény hatására ezekben az országokban is zajlik a gondnoksági rendszerek felülvizsgálata. 

Fontos hangsúlyozni, hogy a teljesen korlátozó gondnokság megszüntetése nem jelenti azt, hogy az érintetteket támogatás nélkül magukra hagyjuk. A jogszabályi változások mellett elengedhetetlen az intézményi rendszer átalakítása is, hogy megfelelő segítséget és védelmet biztosítsunk az érintettek számára. Ez azt jelenti, hogy új, személyre szabott támogatási formákat kell kialakítani, amelyek segítik az érintettek önállóbb életvitelét és döntéshozatalát.