Néma segélykérő mozdulatot vezetett be a magyar rendőrség

A mozdulat célja kettős. Egyrészt a bántalmazás tényét jelezhetjük vele, másrészt a társadalmi felelősségvállalást is erősítheti.

Nemzetközileg már elterjedt, néma segélykérő mozdulatot honosított meg a magyar rendőrség. A jelzést bárki használhatja arra, hogy figyelmeztessen másokat (beleértve esetleg a közelben tartózkodó rendőrt) és jelezze, ha azonnali segítségre van szüksége, azonban körülményei – például fenyegetettség – miatt telefonon vagy egyéb módon nincs lehetősége rendőri segítséget kérni. Az egységes mozdulat bevezetése azért különösen fontos mivel az áldozatok a bántalmazó előtt sokszor nem tudják, vagy nem akarják vállalni a segítségkérés tényét, így a rendőrség előtt láthatatlan marad a bűncselekmény.

A „Signal for Help” nevű kezdeményezést eredetileg egy kanadai nőjogi alapítvány indította el azzal a céllal, hogy a koronavírus járvány során bántalmazott nők egyértelműen jelezhessék, ha segítségnyújtásra van szükségük. Mára a kézjelzés olyannyira elterjedtté vált, hogy nemtől függetlenül bárki használhatja. Fontos megjegyezni, hogy a mozdulat nem a jelnyelv szabályain alapul, attól függetlenül alakult ki, de létrehozásakor a siket közösség tagjaival is konzultáltak a kampány elindításáról.

A magyar rendőrség számára – olvasható a police.hu-n – nem csupán egy új segítségkérő módszerről van szó, hanem az általa kifejtett nevelő hatásról is, amely megtanítja embertársainkat arra, hogyan figyeljünk egymásra, hogyan vegyük észre a bajbajutottakat magunk körül a rohanó világban, és hogyan nyújtsunk segítséget csendben a megfélemlítettek biztonságát védve.

 

A mozdulat helyes használatáról egy animáció is készült, melyet az alábbi videóban nézhettek meg:

Amennyiben ilyen néma segítségkérést tapasztal, hívja a 112-t, és lehetőség szerint adja meg a következő információkat a hívásfogadó részére:

 

  • a bejelentő neve, telefonszáma;
  • hol tapasztalta a segélykérést (helyszín);
  • hogyan tapasztalta a segélykérést (mi történt, kinek van szüksége segítségre, kivel volt egy társaságban a segélykérő);
  • felmerül-e közvetlen életveszély;
  • látja-e még a segélykérőt (ha nem, akkor merre távozott);
  • személyleírás a segélykérőről és a vele tartózkodó további személy(ek)ről.