Foglalkoztatási formák:

Mi a különbség a védett foglalkoztatás és a nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatás között?

Magyarország Alaptörvénye és a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény egyaránt kimondja: mindenkit megillet a munkavállalás joga, fogyatékosságtól függetlenül, hátrányos megkülönböztetés nélkül. Az értelmi fogyatékossággal élő személyek különböző foglalkoztatási formákban találhatják meg a számukra megfelelő munkahelyet. Számos tényezőtől függ, hogy kinek mi a legmegfelelőbb forma, például az egyéni képességektől, a munkavégzéshez szükséges támogatás mértékétől és a munkahelyi környezettől.

Az értelmi fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatása Magyarországon alapvetően két formában valósulhat meg: integrált vagy védett foglalkoztatásban.

Integrált (nyílt munkaerőpiaci) foglalkoztatás

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény (Fot.) szerint elsődlegesen az integrált foglalkoztatást kell biztosítani. Ez azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő személyek a nyílt munkaerőpiacon, nem fogyatékossággal élő munkavállalókkal együtt dolgoznak.

Az integrált foglalkoztatás célja a társadalmi befogadás erősítése, valamint az, hogy az érintettek végzettségüknek, képességeiknek és erősségeiknek megfelelő munkakörben, egyenlő feltételek mellett végezhessék munkájukat. A munkaviszony munkaszerződés alapján jön létre, és a foglalkoztatásra a Munka Törvénykönyve szabályai vonatkoznak.

Védett foglalkoztatás

Amennyiben az integrált foglalkoztatás nem megvalósítható, a jogszabályok szerint védett foglalkoztatás keretében kell munkalehetőséget biztosítani. Ezek speciálisan kialakított munkahelyek, amelyek normatív állami támogatásban részesülnek, és a megváltozott munkaképességű személyek igényeihez igazodó munkafeltételeket biztosítanak.

A védett foglalkoztatás célja kettős, egyrészt fejlesztés és rehabilitáció annak érdekében, hogy az érintettek később a nyílt munkaerőpiacon helyezkedhessenek el, másrészt tartós munkalehetőség biztosítása azok számára, akik számára az integrált foglalkoztatás nem elérhető.

A védett foglalkoztatás két fő formája:

• akkreditált foglalkoztatás,
• fejlesztő foglalkoztatás.

Akkreditált foglalkoztatás

Az akkreditált (rehabilitációs) foglalkoztatás olyan megváltozott munkaképességű személyek számára nyújt munkalehetőséget, akik jelenleg még nem tudnak elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon, de megfelelő fejlesztéssel erre később esélyük nyílhat. A védett munkahelyek biztonságos környezetet teremtenek a tapasztalatszerzéshez, miközben magasabb elvárásokat állítanak a dolgozókkal szemben, mint a fejlesztő foglalkoztatás. 

Az akkreditált foglalkoztatásba az a megváltozott munkaképességű személy vonható be, aki:

• érvényes komplex minősítéssel rendelkezik, és annak besorolása B1, C1, B2, C2, D vagy E kategóriába tartozik,
• régi típusú minősítéssel rendelkezik, 
• fogyatékossági támogatásban részesül, 
• vagy rokkantsági járadékot kap.

A komplex minősítést a rehabilitációs hatóság állapítja meg. Ez a minősítés igazolja, hogy az érintett személynek egészségkárosodása van, hosszú ideje fennálló egészségügyi problémával küzd, vagy fogyatékossággal él, így hivatalosan is megváltozott munkaképességűnek minősül. 

A foglalkoztatás munkaviszony keretében történik, a Munka Törvénykönyve szabályai szerint.

Fejlesztő foglalkoztatás

A fejlesztő foglalkoztatás azok számára nyújt lehetőséget, akik sem a nyílt, sem az akkreditált munkaerőpiacon nem tudnak elhelyezkedni. Elsődleges célja nem feltétlenül a munkaviszony kialakítása, hanem az életminőség javítása, a napi rutin megteremtése és a közösségi beilleszkedés támogatása.

Ez a foglalkoztatási forma a szociális ellátórendszer része, jellemzően intézmények szervezik saját ellátottaik számára. A részvétel feltétele, hogy az érintett betöltse a 16. életévét, ne érje el az öregségi nyugdíjkorhatárt, és szociális szolgáltatásban részesüljön. A fejlesztő foglalkoztatást az 1993. évi III. törvény szabályozza.

A fejlesztő foglalkoztatás két jogviszonyban valósulhat meg:

• határozott idejű munkaviszony,
• fejlesztési jogviszony.

Munkaviszony esetén a cél az önálló munkavégzés elősegítése és a munkakészségek fejlesztése, munkaszerződés alapján, legalább minimálbér mellett.
Fejlesztési jogviszonyban a hangsúly a készségek fejlesztésén van; a résztvevők fejlesztési díjat kapnak, és fejlesztési szerződés alapján vesznek részt a foglalkoztatásban.

Az integrált és a védett foglalkoztatási formák összehasonlítása