Lejárt az idő!
Az Önálló Életvitel Európai Hálózata (ENIL) a mai napon adta ki a legfrissebb tanulmányát[1], melyben azt vizsgálta, hogyan használják fel a tagállamok az Európai Befektetési és Struktúrális Alaptól szármázó forrásaikat arra, hogy unió szerte fenntartsák a fogyatékossággal élő személyek szegregációját. A tanulmány megjelenését megelőzően a következő felhívást intézték az uniós tagállami kormányok felé.
Kattintson a képre!
A nagy létszámú intézmények ideje lejárt![2]
A fogyatékossággal élő személyek világnapján az Önálló Életvitel Európai Hálózata (ENIL) sajtóközleményben fordult az európai államok kormányaihoz. Arra szólították fel őket, hogy ne húzzák tovább a nagy létszámú intézmények kitagolásának folyamatát, és tegyék elsődlegessé a fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelének biztosítását és az érintettek közösségbe való befogadását. Az európai fogyatékossággal élő személyek szegregációjának fenntartása helyett a közpénzeket – valamint különösen az uniós alapokat-, személyi segítő hálózat kialakítására, támogatott lakhatás biztosítására, az érintett családok megtámogatására és mindenki által igénybevehető közszolgáltatások működtetésére fordítsák.
A koronavírus-járvány újabb bizonyítékul szolgált arra, hogy a különböző méretű és elnevezésű intézmények miért alkalmatlanok arra, hogy az emberek lakhatását biztosítsák. A Disability Rights Monitor koronavírus-járvánnyal kapcsolatos kérdőíve kitöltőinek 83%-a azt mondta, hogy az országa kormánya egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan hozott intézkedéseket az intézményekben élő fogyatékossággal élő személyek életének, egészségének és biztonságának védelme érdekében. A válaszadók 70%-a úgy nyilatkozott, hogy nem hagyhatták el az intézményt, így az intézménybe bezárva, elszigetelten töltötték az első hullám időszakát, mindeközben 84%-uk egyáltalán nem fogadhatott látogatókat. Az intézményekben történt halálesetek az össz koronavírus okozta halálozások 19-72 %-át tették ki.
Az ENIL első önálló életvitellel kapcsolatos felmérése azt mutatja, hogy bár a 42 európai országból 17-nek van kitagolási stratégiája, abból a fogyatékossággal élő személyek szerint 8 nem megfelelő és 6 fejlesztésre szorul. A 42 országból 22 ország fogyatékossággal élő állampolgárai tisztában vannak azzal, hogy az unós alapokat arra használják fel, hogy felújítsák a már meglévő intézményeket vagy új szegregált szolgáltatásokat vagy intézményeket alakítsanak ki. Azt mondják, hogy a változáshoz idő kell, de számos fogyatékossággal élő személy számára a helyzet csak rosszabbra fordult.
Az ENIL azért fogott össze két portugál európai parlamenti képviselővel – Marisa Matiassal and José Gusmãoval (GUE/NGL) -, hogy ösztönözze az Európai Bizottságot arra, hogy eleget tegyen a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény szerinti kötelezettségeinek, és tiltsa be, valamint szankcionálja az elkülönítésre épülő tagállami befektetéseket. Készítettek egy angol és portugál nyelven elérhető videót, amiben könnyen érthető módon elmagyarázzák, hogy emberi jogi jogsértést követ el az, aki az uniós alapokat arra használja fel, hogy fogyatékossággal élő személyeket kis vagy nagy létszámú intézménybe zárja. A céljuk az, hogy a fogyatékossággal élő személyek érdekvédelmi szervezetei, a civil szervezetek, és maga a társadalom is szélesebb körben felügyelje és monitorozza az uniós alapokból megvalósuló projekeket.
Ünnepeljük ezt a világnapot úgy, hogy megmondjuk a kormányainknak, hogy eddig és ne tovább! Lejárt az idő! A jelenlegi helyzet, vagyis a világjárvány fogyatékossággal élő személyekre gyakorolt hatása, az ENSZ bizottság által újonnan felállított kitagolással foglalkozó munkacsoport, valamint az intézményekre mint halálcsapdákra tekintő megnövekedett figyelem, kivételes lehetőséget teremtenek arra, hogy az önálló életvitelt mindenki számára elérhetővé tegyük! Használjuk ezt ki és tegyünk érte együtt!
[1]https://enil.eu/wp-content/uploads/2020/12/Study_EP_EN_09122020.pdf
[2]https://enil.eu/news/enil-press-release-times-up-for-institutions/